Építészként
magam is tisztában vagyok azzal, hogy az építési kedv mennyire
megcsappant az utóbbi években. Egyre nagyobb hangsúlyt kap, hogy akik a
piacon maradtak, esetleg vissza szeretnének térni, azok megfelelő módon
promótálják önmagukat. Ennek ma már elengedhetetlen feltétele egy
igényes megjelenésű honlap, és némi áttekintés az elkészült, megvalósult
munkákról. Ennek szükségességét mégis megkérdőjelezik olykor - egyik
volt főnököm például azzal söpörte le a témát az asztalról, hogy “orvost sem interneten keres az ember, hanem ajánlások alapján”.
Ebben igaza volt, csak az orvosok nem vizuális műfajban dolgoznak
-leszámítva persze a plasztikai sebészeket - sőt, jobbára azt szeretjük,
ha a doktorok munkájának a nyoma nem észrevehető. Szemben ugye az
építészekével...
Kár
megkérdőjelezni, hogy egyre fontosabbá, sőt, alapvetéssé válik, hogy az
érdeklődő, a leendő megrendelő tájékozódni tudjon, miféle munkák is
valósultak meg a neki ajánlott építészek, irodák munkája nyomán.
Általános tendencia, hogy bemutatkozásként valósághű renderek jelennek
meg az épületekről és nem a megvalósult állapotot tükröző fényképek. A
render viszont nem ugyanaz, mint egy fotó - nem árulkodik arról, hogy a
ház valójában felépült-e, és ha igen, úgy valósult-e meg, ahogyan azt az
építészek megtervezték. A megvalósulás pedig lényeges visszacsatolás a
leendő megrendelő számára - hiszen komoly bizalomnövelő tényező, ha
látja, hogy a tervező nem csak a fióknak álmodik szép, komoly házakat. A
másik gondolatom a valósághű képekről, hogy épp az hiányzik belőlük,
amit a nevükbe foglaltak: a valóság. Vagyis a véletlenszerűség, ha úgy
tetszik: a hibák. A számítógép nem hibázik, ezért a rendereken nincs
csorbulás, nincs egyenetlenség, nincs pontatlanság - azaz semmi emberi,
semmi természetes.
A
terv nézzen ki úgy, mint egy terv. A valóság pedig úgy, ahogy a
valóságot látni szoktuk. Erre törekszem én... mint építész és mint fotós
egyaránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése